A szálláshely-szolgáltatás új adózása
Adó- és jogszabályok | Szerző: Törökné Rácz Erzsébet (Békés Megyei Agrárkamara)
A falusi vendéglátás alapvető célja a vidéki lakosság – ezen belül elsősorban az agrártermelők – kiegészítő jövedelemhez juttatása, ezáltal megélhetési gondjaik mérséklése, életszínvonaluk növelése. Napjainkban a társadalom egyre szélesebb körében terjed el a falusi (fizető) vendéglátás, ezért fontos, hogy a magánszemélyek szállásadással kapcsolatos adózási kérdéseit áttekintsük.
Tevékenység meghatározása
A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet (továbbiakban: kormányrendelet) pontosan meghatározza a falusi, illetve az egyéb szálláshely fogalmát.
A falusi vendéglátás alapvető célja a vidéki lakosság – ezen belül elsősorban az agrártermelők – kiegészítő jövedelemhez juttatása, ezáltal megélhetési gondjaik mérséklése, életszínvonaluk növelése, és nem utolsó sorban a lakosság helyben tartása, az elvándorlás mérséklése. Kiemelkedően fontos szerepet játszik a vidéki életformához szorosan kapcsolódó közösségi és kulturális értékek megtartásában, a falusi közösségekben megtestesülő értékek megőrzésében.
Napjainkban a társadalom egyre szélesebb körében terjed el a falusi (fizető) vendéglátás, ezért fontos, hogy a magánszemélyek szállásadással kapcsolatos adózási kérdéseit áttekintsük.
A 2011. január 1-jén hatályba lévő személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) több módosítást tartalmaz, mely alapján a falusi vendéglátással foglalkozó magánszemélyek adózása leegyszerűsödik: amennyiben a törvényben előírtaknak megfelel, tevékenysége után tételes átalányadót fizet, vagy minden egyéb esetben önálló tevékenységből származó jövedelemként adózik.
A falusi vendéglátással foglalkozó magánszemélynek – a tételes átalányadózást alkalmazó kivételével – minden esetben az e tevékenységből származó bevételéről és az ezzel összefüggő költségeiről a döntése szerint alkalmazott jövedelemszámítási módtól függően bevételi vagy bevételi és költségnyilvántartást kell vezetnie. A költségelszámolással kapcsolatban az Szja tv. 3. számú mellékletében előírtakat kell alkalmaznia.
Adózás összevonás alá eső jövedelemként
Amennyiben a fizetővendéglátással foglalkozó magánszemély nem választja, illetve nem választhatja a tételes átalányadózást, az Szja tv. 16. §-a alapján jövedelme önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít. Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható az Szja-törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt – a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert – költség (tételes költségelszámolás), vagy az Szja tv. 17. § (3) bekezdés b) pontja alapján az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).
Amennyiben a magánszemély az e tevékenységéből származó jövedelme után az összevont adóalap részeként adózik, akkor az előzőek szerint számított jövedelmét adóalap-kiegészítéssel kell növelnie.
2011. január 1-jétől az Szja tv. 8. § (1) bekezdése alapján az e törvény hatálya alá tartozó jövedelem után az adó mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adóalap (az adóalap-kiegészítéssel növelt jövedelem) 16 százaléka.
Tételes átalányadózás
A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózásáról az Szja tv. 57/A. § (1)-(7) bekezdései rendelkeznek. A törvény alapján fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki – nem egyéni vállalkozóként – a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében – nyújt szálláshelyet adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra.
A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére – az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint – az e tevékenységéből származó bevételére tételes átalányadózást választhat, feltéve, hogy e tevékenységét a tulajdonában, haszonélvezetében lévő egy – nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű – lakásban vagy üdülőben folytatja.
Tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot az SZJA törvényben foglalt szabályok szerint kell megőrizni. A tételes átalányadózás választása a magánszemélyt nem mentesíti az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek – így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség – teljesítése alól.
A tételes átalányadó évi összege szobánként 32 ezer forint. A tételes átalányadót egyenlő részletekben, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint – a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követő 15 napon belül – kell megfizetni.
Egészségügyi hozzájárulás
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (Eho tv.) 4. § (4) bekezdése alapján a fizető-vendéglátóként tételes átalányadózást választó magánszemély, százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulása a tételes átalányadó 20 százaléka.
Az Eho tv. 3. § (3) bekezdés e) pontja alapján a magánszemély az Szja tv. 16. § (1) bekezdésében szereplő önálló tevékenység ingatlan bérbeadásából származó 1 millió forintot meghaladó jövedelme esetén az egész jövedelme után 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást fizet.
A 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást addig kell megfizetni, amíg a magánszemély által megfizetett egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény alapján fizetett egészségbiztosítási járulék, valamint a 14 százalékos egészségügyi hozzájárulás alapját képező jövedelmek után megfizetett egészségügyi hozzájárulás együttes összege nem éri el a 450 ezer forintot.
Általános forgalmi adó
Mivel a falusi vendéglátás az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) 86. § (2) bekezdés a) pontja értelmében nem áfa-mentes szolgáltatás, csak adószám birtokában folytatható, melyet kérelemre közvetlenül a Nemzeti Adó és Vámhivatal ad ki. A szállásadást az áfatörvény alapján 18%-os mértékű általános forgalmi adó terheli, de 5 millió forint éves bevételig alanyi adómentesség választása is lehetséges.
Biztosítási jogviszony
A falusi vendéglátással foglalkozó magánszemély, amennyiben nem rendelkezik biztosítást megalapozó jogviszonnyal, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerint egészségügyi szolgáltatásra nem jogosult, akkor egészségügyi szolgáltatási járulékot köteles fizetni, amelynek havi összege 5100 forint 2011-ben.
A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet (továbbiakban: kormányrendelet) pontosan meghatározza a falusi, illetve az egyéb szálláshely fogalmát.
A falusi vendéglátás alapvető célja a vidéki lakosság – ezen belül elsősorban az agrártermelők – kiegészítő jövedelemhez juttatása, ezáltal megélhetési gondjaik mérséklése, életszínvonaluk növelése, és nem utolsó sorban a lakosság helyben tartása, az elvándorlás mérséklése. Kiemelkedően fontos szerepet játszik a vidéki életformához szorosan kapcsolódó közösségi és kulturális értékek megtartásában, a falusi közösségekben megtestesülő értékek megőrzésében.
Napjainkban a társadalom egyre szélesebb körében terjed el a falusi (fizető) vendéglátás, ezért fontos, hogy a magánszemélyek szállásadással kapcsolatos adózási kérdéseit áttekintsük.
A 2011. január 1-jén hatályba lévő személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) több módosítást tartalmaz, mely alapján a falusi vendéglátással foglalkozó magánszemélyek adózása leegyszerűsödik: amennyiben a törvényben előírtaknak megfelel, tevékenysége után tételes átalányadót fizet, vagy minden egyéb esetben önálló tevékenységből származó jövedelemként adózik.
A falusi vendéglátással foglalkozó magánszemélynek – a tételes átalányadózást alkalmazó kivételével – minden esetben az e tevékenységből származó bevételéről és az ezzel összefüggő költségeiről a döntése szerint alkalmazott jövedelemszámítási módtól függően bevételi vagy bevételi és költségnyilvántartást kell vezetnie. A költségelszámolással kapcsolatban az Szja tv. 3. számú mellékletében előírtakat kell alkalmaznia.
Adózás összevonás alá eső jövedelemként
Amennyiben a fizetővendéglátással foglalkozó magánszemély nem választja, illetve nem választhatja a tételes átalányadózást, az Szja tv. 16. §-a alapján jövedelme önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít. Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható az Szja-törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt – a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert – költség (tételes költségelszámolás), vagy az Szja tv. 17. § (3) bekezdés b) pontja alapján az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).
Amennyiben a magánszemély az e tevékenységéből származó jövedelme után az összevont adóalap részeként adózik, akkor az előzőek szerint számított jövedelmét adóalap-kiegészítéssel kell növelnie.
2011. január 1-jétől az Szja tv. 8. § (1) bekezdése alapján az e törvény hatálya alá tartozó jövedelem után az adó mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adóalap (az adóalap-kiegészítéssel növelt jövedelem) 16 százaléka.
Tételes átalányadózás
A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózásáról az Szja tv. 57/A. § (1)-(7) bekezdései rendelkeznek. A törvény alapján fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki – nem egyéni vállalkozóként – a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében – nyújt szálláshelyet adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra.
A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére – az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint – az e tevékenységéből származó bevételére tételes átalányadózást választhat, feltéve, hogy e tevékenységét a tulajdonában, haszonélvezetében lévő egy – nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű – lakásban vagy üdülőben folytatja.
Tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot az SZJA törvényben foglalt szabályok szerint kell megőrizni. A tételes átalányadózás választása a magánszemélyt nem mentesíti az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek – így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség – teljesítése alól.
A tételes átalányadó évi összege szobánként 32 ezer forint. A tételes átalányadót egyenlő részletekben, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint – a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követő 15 napon belül – kell megfizetni.
Egészségügyi hozzájárulás
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (Eho tv.) 4. § (4) bekezdése alapján a fizető-vendéglátóként tételes átalányadózást választó magánszemély, százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulása a tételes átalányadó 20 százaléka.
Az Eho tv. 3. § (3) bekezdés e) pontja alapján a magánszemély az Szja tv. 16. § (1) bekezdésében szereplő önálló tevékenység ingatlan bérbeadásából származó 1 millió forintot meghaladó jövedelme esetén az egész jövedelme után 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást fizet.
A 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást addig kell megfizetni, amíg a magánszemély által megfizetett egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény alapján fizetett egészségbiztosítási járulék, valamint a 14 százalékos egészségügyi hozzájárulás alapját képező jövedelmek után megfizetett egészségügyi hozzájárulás együttes összege nem éri el a 450 ezer forintot.
Általános forgalmi adó
Mivel a falusi vendéglátás az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) 86. § (2) bekezdés a) pontja értelmében nem áfa-mentes szolgáltatás, csak adószám birtokában folytatható, melyet kérelemre közvetlenül a Nemzeti Adó és Vámhivatal ad ki. A szállásadást az áfatörvény alapján 18%-os mértékű általános forgalmi adó terheli, de 5 millió forint éves bevételig alanyi adómentesség választása is lehetséges.
Biztosítási jogviszony
A falusi vendéglátással foglalkozó magánszemély, amennyiben nem rendelkezik biztosítást megalapozó jogviszonnyal, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerint egészségügyi szolgáltatásra nem jogosult, akkor egészségügyi szolgáltatási járulékot köteles fizetni, amelynek havi összege 5100 forint 2011-ben.
2011. március 28.
